Február 1-én került megrendezésre az Iskolai Könyvtári Éjszaka a Széchenyiben. Nagyon sok csapat indult - köztük az enyém is -, hogy megtalálja a kódot és annak segítségével kijusson a labirintusból. Utunkat nehezítették a sötét folyosók és a rengeteg elgondolkodtató feladvány. Még az idő is az ellenségünk volt. Rengeteget rágtuk azon a körmünket, hogy vajon időben kimenekülünk-e, vagy benn ragadunk, és az útvesztő foglyaivá válunk.
Kezdésként megkaptuk a könyvtárban az első feladatunkat: egy nagy kőtáblát kellett megtalálnunk és leolvasni róla a római számokat. Azután UV-lámpával kerestük meg a következő megpróbáltatáshoz vezető ösvényt. Az énekteremben (Minotaurus labirintusa) padokból épített labirintus várt ránk, amelyen úgy kellett végig mennünk, hogy összekötötték a lábainkat és lekapcsolták a villanyt. Az első emeleti infóteremben pedig az interaktív táblán végeztük küldetésünket: egy denevért kellett kijuttatnunk az útvesztőből és megakadályozni, hogy a patkányok felfalják a sajtokat. Az este folyamán nemcsak a szellemi képességeinket tesztelték, hanem a fizikai erőnlétünket és ügyességünket is. A Fekete özvegy termében nagyon ügyelnünk kellett arra, nehogy hozzáérjünk a zsinegekhez, ezzel pedig beragadva a pók hálójába. Ezen felül rengeteget szaladgáltunk, hogy mások előtt oda érjünk a további állomásokhoz. Ha nem érkeztünk időben, néha várnunk kellett, viszont megelégedéssel töltött el bennünket, hogy gyorsabban kijutottunk onnan, mint bárki más.
Én első alkalommal vettem részt a Könyvtári Estén, így nem igazán volt összehasonlítási alapom, de úgy vélem, módfelett izgalmas volt az iskolában a sötétben, a nyomok után kutatva. Én nagyon élveztem az egészet, biztos, hogy jövőre is részt veszek rajta. Érdekes volt összemérnünk a képességeinket más csapatokkal, és szerintem mindenki remekül szerepelt az alatt a két óra alatt. Sikerült kihozni magunkból a rejtett szupererőnket és ezzel sikeresen venni az összes akadályt. Ráadásul a verseny után kaptunk pizzát és üdítőt, amelyeket saját csapatunk körében fogyaszthattunk el. Fáradozásainknak meg is lett az eredménye, a társaimmal az első helyezést értük el. Jutalomként 6 db jegyet kaptunk egy általunk választható 5D-s mozielőadásra, amit még aznap be is váltottunk. Egytől-egyig nagyon élveztük, bár nem tudott minden nyertesünk jönni. Mindenesetre megkérdeztem néhány embert, hogy ők hogyan érezték magukat.
Hengl Dorottya 10.c
Jó volt. Nekem az tetszett a legjobban, amikor össze voltak kötve a lábaink és így végig kellett menni a labirintuson. Meg a jegesmedvés feladvány is jó volt, nagyon gyorsan ki tudtuk rakni. Ami az 5D-s mozit illeti, az szintén nagyon-nagyon tetszett.
Kis László 10.c
Már kilencedikben is részt vettem a Könyvtári Éjszakán, ahhoz képest az idei feladatok sokkal könnyebbek voltak. A római számos feladat kifejezetten jó volt, hiszen ott fel kellet hoznunk a régi tudásunkat. Amikor például a tudós fizikust, az első atomerőművest kellett megkeresni, ott nekem egyből az ugrott be, hogy biztos a fizika teremhez kell menni, viszont az egyik csapattársam sajnos elvitt minket le a büféhez, amit nem is értettem. Végül aztán az én eszemnek köszönhetően megtaláltuk őt. Nagyon jó volt az a kis UV-lámpa is. Örültem annak, hogy kaptunk a végén ételt és italt, aminek neve legyen pizza és sprite. Amúgy én sejtettem végig, hogy jó helyezést fogunk elérni, hiszen nem vesztettünk egyetlen egy életet sem. Voltak néha húzósabb szituációk és az időnk sem volt olyan rossz, pl. a legelső feladatnál (a Minotaurus labirintusában) mondjuk ott picikét lassabbak voltunk szerintem. Ezen felül még nagyon örültünk, amikor megnyertük. Kaptunk egy tök jó ajándékot, az 5D-s mozi jegyeket, amire még aznap elmentünk kedves csapatommal. Az is nagyon izgalmas volt, bár az interaktív részénél - amikor fröcskölték ránk a vért - az egész lábam csurom víz lett. Egyébként meg köszönöm szépen, hogy részt vehettem, remélem jövőre is megnyerjük!
Czinege Csilla
