2010. március 24., szerda

2010. Március 25: II. Nagy Könyvelhagyó Nap

Van veszíteni valód? Veszíts el egy könyvet!
Ez a könyvelhagyós buli egy országos kezdeményezés, mely ezen a napon lesz 2 éves. Akkor lesz igazi az évforduló, ha ti is beszálltok a játékba.
Veszíts el egy könyvet március 25-én!
A cél, hogy a születésnapon minél több regény lepje el az utcákat és tereket, no meg a mi iskolánkat.
A teendő tehát a következő: „Fogsz egy jó könyvet (lehetőleg sajátot), behozod a könyvtárba, majd a könyvtáros segítségével regisztrálod a játék honlapján az elveszítését, beleragasztod az elveszítési nyilatkozatot, elhagyod a suliban, vagy lesétálsz vele egy parkba és otthagyod egy padon.”Utána már nincs más teendő, mint várni, hogy valaki visszajelezzen: megtalálta a könyvet, és már olvassa is.
Ha nincs kedved elveszíteni, de van kedved találni, akkor 25-én légy résen, mert a suliban biztosan találsz majd ilyen elárvult könyveket.
Legyél te az ideiglenes gazdája, olvasd el, aztán veszítsd el újra!
Ha szívesen csatlakoznál a játékhoz, gyere be a könyvtárba, ahol további információt kaphatsz!

2010. március 22., hétfő

Könyves bloggerek ajánlják JÁTÉK

2 hétig nem voltam, és majdnem lemaradtunk egy jó játékról. De akinek van kedve, még bekapcsolódhat!
Részletek:
Közeledik a Veszíts el egy könyvet! második szülinapja (március 25.), ennek apropóján indította el az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár a könyves bloggerek játékát. Lényeg: bloggerek ajánlanak egy-egy könyvet, te pedig megnyerheted azt! Nyerj egy könyvet, olvasd el, majd veszítsd el!

Íme Bridge ajánlója: (Eredeti bejegyzés: http://blog.justhvk.hu/?p=2697)

"Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

- Milyen színűek azok a felhők?
- Milyenek? Hát fehérek, uram.
- Csakugyan?

Szerinted milyen színűek a felhők? Bevallom, én nagyon sokáig meg voltam győződve arról, hogy fehérek – egészen addig, amíg nem olvastam Tracy Chevalier szépséges regényét Johannes Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című képéről. Aztán összetalálkoztam ezzel a könyvvel, ami teljesen magába szippantott és azóta nem győzöm a felhőket bámulni. Kiderült, hogy egyáltalán nem fehérek.

Azt is bevallom, hogy a regény előtt magáról Vermeerről sem tudtam sokat, azonban Chevalier arról is meggyőzött, milyen fantasztikus festő is volt a németalföldi mester, és mennyire különlegesen látta a világot. A Leány gyöngy fülbevalóval nem életrajzi regény: Tracy Chevalier azt csinálja benne, amihez a legjobban ért – azaz történetet sző egy műalkotás köré. Elképzeli, ki lehet a portrén szereplő titokzatos lány, és mi indíthatta Vermeert a kép megfestésére. A regénnyel bepillanthatunk a 17. századi mester életébe – ahogy azt az írónő elképzeli – és a kis szolgálólány, Griet, történeteiből megtudhatjuk, hogyan is látta a mester a világot – mindezt pedig gyönyörűen megvilágítva és finom színekkel megfestve, Vermeer stílusában.

Engem teljesen magával ragadott a történet, többször is olvastam már az első találkozásunk óta, és időnként „csak úgy” előveszem, és elmerülök a kedvenc részeimben.

- Nos, milyen színűnek látja most a felhőket?
- Egy kis kék is van bennük – mondtam, miután néhány pillanatig nézegettem őket. – És sárga is. Sőt, még zöld is! – Olyan izgatott lettem attól, hogy majdnem eltaláltam! Egész életemben néztem a felhőket, de úgy éreztem, hogy csak ebben a pillanatban láttam meg őket."

Ha meg szeretnéd nyerni a könyv első elveszítésének lehetőségét, válaszolj az alábbi kérdésre.

Melyik az, a mai Hollandia területén fekvő város, ahol a történet játszódik és amelynek látképét Vermeer is megfestette?

A határidő 2010. március 25., a válaszokat a konyvtar@justhvk.hu címre küldhetitek.

2010. március 2., kedd

Hogyan legyen menő iWiW adatlapunk

Nemrég böngészgettem neten és találtam egy jópofa bejegyzést a címben szereplő témában. Íme:

  • A születési név mezőbe csak a lúzerek írják be a születési nevüket, az igazi agyak ide születési évüket, esetleg szülinapjukat pötyögik be.
  • Becenevet körültekintően válasszunk: ha lányból vagyunk lehetőleg szerepeljen benne a “baby”, “sexy”, “cyca” szavak egyike vagy mindegyike, az “i” betűk helyett szigorúan “y”-okat használjunk. Díszítsük nevünket “~”, szívecske, középpont, stb. karakterekkel, úgy lesz igazán fantasztikus. Fiúk lehetőleg kemény, cyber hangzású neveket használjanak, amin soha senki nem hívja őket (”cybertron”, “Robo_MaTRiX”, “Gun_Wizard_3o3”).
  • Országnak, városnak lehetőleg Dél-Tadzsikisztán valamelyik frekventáltabb települését nevezzük meg, ha frappánsak szeretnénk lenni, sohasem a valódi tartózkodási helyet írjuk ide.
  • Csillogtassuk meg intellektusunkat és finom humorunkat a beszélt nyelvek kiválasztásánál is. Csak a felvágósak töltik ki ezt a mezőt valós adatokkal, mi írjunk ide inkább minél nagyobb ökörséget: “fárszi”, “urdu”, “tádzsik”, “malajalam”, “zulu”, és a lista még folytatódhatna.
  • Nem ember, aki nem tölti ki a titulus mezőt. A legmenőbbek nem a megszokott rövidítéseket használják (melyek közöl egyértelműen az “Özv.” választása az überpoénos), hanem maguk kreálnak mindenféle frappáns (nak vélt) előtagokat, mint pl. “nagyf*rkú”, “p*ncivadász”, “lesújt rád”, “téged is figyel”, stb stb. Ha kedveljük a versenyt, akkor bizonyára elsők szeretnénk lenni ismerőseinknél, a titulus mező ebben is segíthet: “0000000”, “AAAA” és a többi, a lehetőségek tárháza végtelen.
  • A családi állapot mező szintén a mi (és ismerőseink) mulattatásunkra került oda, használjuk ezt is a lehető legkreatívabban, tizennyolc év alatt egyértelműen az “özvegy” az, ami a leginkább megmutatja, mennyire viccesek is vagyunk.
  • Megcsillogtathatjuk műveltségünket a “Magamról” mezőben. Véletlenül se legyen magunkról egy eredeti gondolatunk, sokkal jobb, ha egy mindenki által ismert, elcsépelt idézetet (pl. “Divatos ruhákat bárki vehet magának, stílust nem”, ” A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg” vagy hasonlók) biggyesszünk ide.
  • Az “Ezt csinálom, mikor dolgozom” mezőt ill. az “Ezt csinálom, mikor nem dolgozom” mezőt is az eddigiek szellemében töltsük ki: frappáns, sokatmondó, informatív, egyéni tartalommal. Javasolt példák: “dolgozom”, “nem dolgozom”, “pihenek”, “sajnálom azokat, akik dolgoznak”, stb. A fenti két mező közül bármelyikben használható, attól függ, mennyire akarunk humorosak lenni.
  • A kisállatok mezőbe nagyon vicces, ha beírjuk, hogy “öcsém”, “húgom”, “bátyám”, stb.
  • A kapcsolatfelvételi mezőkbe mindenhova írjunk be valamit, még akkor is, ha fogalmunk sincs, mi pl. az ICQ szám, az “őőőő”, “miez”, “nincs”, “:)”, “titok” (sic!), “találd ki” biztos sikerrel kecsegtetnek. Az übertuti, ha úgy csinálunk, mintha az ICQ számot az IQ számmal kevernénk össze, és írjuk ide be, hogy “jó magas” vagy hasonlót, és utána röhögjünk a sok majmon, akik azt hiszik, hogy mi ilyen sötétek vagyunk, közben csupán a humorunk jól fejlett.
  • A képfeltöltésnél is járjunk el hasonlóan igényesen, képeinknek lehetőleg címként az alábbiakat adjuk: “:)”, “;)”, “hmmm ;) ”, “.”, “..”, “…”, “dscf8743.jpg”, “212384752436548.jpg”, a lényeg az informatívság. Az sem árt, ha képeket rámolunk fel Ferrarikról (”Az autóm :) ” képaláírással), Playboy-nyuszikról (”A csajom :) ” képaláírással), stb, hadd vakuljon a sok lúzer.
  • Iskoláinkat, munkahelyeinket is úgy töltsük ki, hogy látszódjon vicces lazaságunk belőle. (Pl. írjuk ide kedvenc kocsmánk nevét, különben esetleg valamelyik lúzer munkatársunk/iskolatársunk ránk lel, pedig éppen elég őket bámulni az iskolában/munkahelyen.)
  • Általános irányelvként fogalmazható meg, hogy helyesen még akkor sem írjunk, ha esetleg véletlenül két osztálynál többet végeztünk. A “-ban/-ben” helyett következetesen “-ba/-be”-t használjunk, sokkal szebb az. Írásjelek helyett sokkal szebb, ha szmájlikat meg MSN-es gombkombókat használunk, mint pl. az “(L)”, ez nagyon jól mutat írásban. Szintén jó benyomást tesz a “j/ly” kérdéskör illetve az egybeírás/különírás megfelelő alkalmazása.

Remélem sikerült pár tanáccsal szolgálni, hogy a Ti iWiW-es profilotok is igazodjon a kor diktálta magas elvárásokhoz.

2010. március 1., hétfő

A hét idézete

Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar; ez az egyetlen, amit tehet, virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit, és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj, amely őt csak hosszas kérlelés után engedi át, a nappalok, mik vaktában zúdítanak rá meleget és esőt és szelet, no és az éjszakák, melyek lassacskán lopódznak oda hozzá, hogy jeges ujjaikkal fojtogassák. Ám ez a gyáva, gyászos harc, ez a tavasz.